Aki ismeri, annak biztos van. Vagy máson látott már ilyet.
Aki pedig nem, annak elárulom, hogy a görög katolikusok, ortodox vallásúak hordják általában karkötőként.
Nagyon hasonlít a római katolikusok által használt rózsafüzérhez, legalábbis, ami a funkcióját illeti. Ez egy kör alakú csomókból álló kézimunka, ami olyan mint egy karkötő, de van rövidebb és hosszabb változata is. Általában a karon viselik.
A keleti ortodox szerzetesek használták először, hogy nyomon tudják követni imádságaikat, számolni tudják hány imát mondtak el. Legelőször 100 csomóból álló chotkit készítettek, de manapság a 33 vagy 50 csomóból álló a legelterjedtebb. Sőt 10 és 300 csomóból álló is létezik. Az előbbit az ujjukon viselik, mint egy gyűrűt.
A legenda szerint Remete Szent Antal nevéhez fűződik az első chotki készítése. Szent Antal először bőrre kötött egyszerű csomókat miközben imádkozott, de az ördög mindig kioldotta azokat. Ezért a remete kitalált egy olyan csomózási technikát, ami keresztre hasonlít, amiket már nem tudott az ördög kioldani, mert ugye az ördög fél a kereszttől, mint jelképtől. Ezért a mai napig olyan csomókból készítik a chotkit, aminek a csomói 7 kis keresztből állnak.
A hagyomány szerint szerzetesek készítik és csomózás közben imádkoznak, de természetesen manapság már bárki elkészítheti.
A chotki felépítése:
Ahol a chotki két vége össze van kötve, oda egy keresztet is csomóztak és néhány gyönggyel (általában fagyönggyel) is kiegészítették, amiket a csomók közé fűztek. Ezeknek a célja az volt, hogy átláthatóvá tegye pl.: a 100 csomóból álló chotkit. A kereszt gyakran bojtban végződik, ami a szájhagyomány szerinte arra szolgál, hogy az imádkozó letötölje vele a könnyeit vagy verejtékét.
Régen fekete színű gyapjú vagy selyem madzagból készült, a gyöngyök pedig vagy fekete vagy piros színűek voltak. Jézus nyáját és vérét szimbolizálva ezzel. Manapság már többféle anyagból és többféle színben készítik.
A használata sem mindegy:
Bal kézben fogva, jobbal pedig keresztet vetve imádkoznak vele. Ha nem használják, akkor a bal csuklón vagy a bal zsebben hordják. És semmiképpen sem a nyakban, akár egy nyakláncot, mert az szentségtörtének számít. Tehát nem szabad mutogatni másoknak, mint egy ékszert vagy díszt.
Mivel vonzódom mindenféle karkötőhöz, főleg, amit el is lehet készíteni, ezért ezt is meg fogom tanulni. :-)
Forrás: WikipédiaCímkék: ékszer, ékszerkészítés, karkötő, karkötő készítés
